Mindegy, hogy milyen céllal születtünk a földre, mindegy, hogy mik a vágyaink, mindegy, hogy milyen a bőrünk színe, mindegy, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, az alapvető és legfontosabb kérdés mindig megmarad: Ki vagyok én?

A mese nem más, mint a világról alkotott képünk kitágításának helyszíne. Itt mindentől elrugaszkodhatunk, amit eddig hittünk, vagy hinni véltünk; itt minden lehetséges. S pont ez a lényeg! A valónak hitt világ sem más mint a saját élményünk, gondolatunk kivetített képe, s ez nem fedheti le a világ fogalmát, hisz mindannyiunknak más a képe ugyanarról a világról.

Ezzel nem is lenne baj. A baj akkor kezdődik, amikor nem engedünk a lehetőségnek, hogy ez a képünk megváltozzon. Botorság lenne mindent úgy hagyni ahogy mi látjuk és nem engedni, hogy más is hasson rá, hogy más világa találkozzék a miénkkel, átalakuljon. Hisz minden változik. Akkor miért ne változna a világ? Egyetlen dolog nem változik, az pedig az igazság, amiből csak egy van. Erről azonban csak annyit tudunk, hogy valahol odaát van. No, de ne döngessünk újabb kapukat. Maradjunk a sajátunknál.